Púderrózsaszín, galambszürke, piszkos zöld  - megfáradt színárnyalatok. Kerti rózsák, hortenziák... Óriási - tenyérnyi virágfejek,  milliónyi gyűrött szirom. Imádom!

Sokan óckodnak ezektől a hatalmas fejű rózsa fajtáktól, pedig nem  azért ilyenek, mert épp elnyílnának. Egyszerűen ilyen a fajtájuk, ezerszer szebbek és sokkal tartósabbak kisfejű társaiknál. Az apró foltok gyűrődések, színátmenetek miatt olyan igaziak... Apró hibáikkal nekem tökéletesek.

Nézd csak a hortenzia szirmait, lélegzetelállítóan szépek. Hihetetlenül tartós virág, nemesített fajtái nagyobb fejűek, élénkebb, tisztább színűek, viszont amint beindul a szezonja nyár közepétől, én a kerti fajtáját választom. Van itthon a vázában egy szál már három hete - és még mindig gyönyörű!

Nem csak a friss virágok elengedhetetlenül fontosak egy egy munkánál, hanem az is, mibe teszem az elrendezéseket. Más - más tároló edények, más - más karaktert kölcsönöznek ugyanazoknak a virágoknak.

Mondd, hát nem csodás ez a kis öblös pohár? Nem jöttem rá mire való, talán fagylaltos pohár... nem tudom.

Szeretem az arany sávot  a szélén, van benne valamiféle antik báj - ódon csillogás. A rombuszmintába meg amúgy is szerelmes vagyok.

Biztos az évek múlása, de valahogy már nem vonzódom ahhoz a tisztán romantikus hangulathoz, az egyen koptatott, csupa hűvös hófehérekhez, hibátlan porcelánokhoz.

Szeretem, ha a kopott tényleg régi, van benne  "anyag". Az üvegnek, a fának, a fémnek súlya van. Szeretem, ha van az elkészült kompozíciókban valami sötét, kicsit relytélyes hangulat.

Szexis, szabad és nagyon természetes - tökéletlen mégis tökéletes.

A menyasszonyi csokrot rózsákból, boglárkából, lisianthusból, hortenziából, ornitogallumból, fréziából, sóvirágból, nyuszifülből kötöttem. A zöld, lelógó zseniliafonalhoz hasonló növény a pulykatakony,  a rubint vörös kis tüskés gömböc a ricinus termése... szeretem az évszaknak megfelelő épp aktuális növényeket felhasználni. A fagylaltostálkákhoz régi metszett kristály pezsgőspoharakat választottam, ezek kerültek az asztalokra.

Tökéletesen passzol egy eklektikus, kissé etno stílusú esküvőhöz. Ha szereted a kicsit hippis,nomád hangulatot, a népi törzsi mintákat motívumokat, kötött - horgolt holmikat, természetes anyagokat. Szívesen sétálsz mezítláb és imádod a naplementét, simán felveszel kardigánt a menyasszonyi ruhádhoz... Hát ezt a stílust épp neked találták ki.

Bájosan romantikus, de mégis valahogy olyan laza, szabad és bohókás.

Oda vagyok a kék virágokért. Szarkalábnak van az egyik legcsodásabb kékje, amit valaha láttam és persze a hortenzia különböző, telt árnyalatai. Órákig tudnék gyönyörködni a színátmenetes szirmokban, különböző textúrákban. Mikor egy egy alkalomra meghozzuk a virágokat, képes vagyok százszor elismételni, hogy ááá annyira gyönyörű  és ha csak egy köteg virág nem stimmel a sokból, akkor rögtön kétségek gyötörnek... (néha felriadok miatta az éjszaka közepén. )

Ha szuperhős lennék ez lenne a különleges képességem. A színárnyalatok megkülönböztetése. Most mosolyogsz persze, de ez nagyon veszélyes! Ugyanis simán az őrületbe lehet vele kergetni a veled - körülötted élőket. Mert nem bírom felfogni, hogy ahol én látom az árnyalatot, ott a másik "csak " kéket lát. Képes vagyok veszekedni otthon, a virágnagykereskedésben, az étteremben egy szalvétán akár. Tudom, szörnyeteggé válok ilyenkor. Nem bírok nyugodt maradni, kompromisszumot kötni. Csak zsörtölődöm, hogy nem igaz, hogy nemlátod? HÁT NEM LÁTOD ?!

De kérlek kérlek bocsássatok meg! Tényleg nem tehetek róla.

Nagyon szerettem ezt a kedves nyár eleji esküvőt. Egy igazán különleges fiatal párnak készült. Boriékkal az esküvő előtt csak egyszer találkoztunk személyesen, de addigra a levelezéseinkből már körvonalazódott egy elképzelés. Könnyű úgy dolgozni, hogy két mondat után tudod - érzed, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Mikor végre találkoztunk, mintha már rég ismertük volna egymást. Külön öröm, hogy a másik szabad kezet ad és megbízik az érzéseidben, ötleteidben. Bármennyire meghökkentőek is elsőre.

Kis asszociációs játék, vagy egy vintage esküvő összetevői: púderlila, kacsatojás, szürkéskék árnyalatok, klasszikus  kerti virágok, meghökkentő szezonális növényi részek, vidéki  - angol kert, Jane Austen regények - és ennyi épp elég a boldogsághoz.

A menyasszonyi csokrot púderlila rózsából, hófehér és krém lisianthusból, fehér hortenziából, kék szarkalábból kötöttem. Feketeszederrel, cickafarkkal,ólomvirággal, egyéb kedves réti "giz - gazzal". A csodás kis halványkék virág a csokor fölött lebegve a scabiosa (ördögszem)  Eszméletlenül gyönyörű, mindig a pillangók jutnak eszembe, olyan kis filigrán, könnyed, légies. Ennek a csokornak Ő a titkos összetevője.

Az asztalokra a terítékek közé régi könyveket tettünk kopott cserepekben, kis virágelrendezésekkel. Minden cserép mellé a dunsztosüveg gyűjteményem egy egy darabja került virágokkal megtöltve.

A csodás régi könyvekért köszönet a nagymamámnak. Elég vicces dolog mikor rájössz, hogy nem író vagy téma szerint válogatod a könyveket a polcról, hanem már megint a francos színeket nézed.

És egy jó tanács, soha ne pakold a könyveket túl nagy dobozba, ha tudod hogy legalább nyolcszor fogod megemelni! A végén, amikor hajnali 4 körül bontottuk a helyszínt, majd elsírtam magam a könyvkupacok és törékeny dunsztosüvegek láttán.

Dehát... apró kis részletek - én ezekkel, így vagyok elégedett.

Még pár nap és vége a nyárnak. Furcsa, de valahogy elrohant mellettem. Fel sem ocsúdtam, hogy elkezdődött, máris vége van.

Az elmúlt hónapokban csodás párokat, menyasszonyokat ismerhettem meg. Nőket egyedi látásmóddal, elképzelésekkel, akik hihetetlen bizalommal fordultak felém. Izgatott vagyok, hiszen hónapról hónapra, hétvégéről - hétvégére  a tervekből kézzelfogható valóság vált.

Szeretem a munkámban ezt a kreatív tervezési folyamatot - a legapróbb részleteket is figyelembe véve egyesíteni a saját virágos stílusomat a menyasszonyok személyiségével. Érzelmeket kifelyezésre juttatni, virágokba oltani - úgy, hogy közben létrehozzak valami igazán megismételhetetlent, személyre szólót, egyedit.

Hihetetlenül izgalmas mindennek a részesévé válni, miközben hatalmas felelősség is egyben, hiszen hónapok tervezgetése egyetlen napban sűrűsödik össze.

Minden berendezett enteriőr, virágcsokor, kompozíció kicsit illózió is, játék az érzékekkel, ami arra a bizonyos napra, délutánra, balzsamos  nyár éjszakára megelevenedik... Lehet kánikula vagy borongós délután, nem alakulhatnak mindig úgy a dolgok, ahogyan előre eltervezzük de...

...történjen bármi,  Akkor és Ott mindennek össze kell állnnia egy tökéletesnek vélt pillanatra.

Még pár hét és lassan vége az esküvő szezonnak. Visszatérnek a dolgok a "normális" ritmusukba körülöttünk. Egyik pillanatban elképesztően fáradtnak érzem magam , de közben van bennem valamiféle teljesség, megnyugtató elégedettség.

Lelassulunk. Hamarosan. És én alig várom, hogy eláraszthassalak benneteket az elmúlt időszak képeivel - történeteivel!

Május, szeretlek! Szeretem a szeszélyességedet. A langyosodó estéket, a hirtelen támadt viharokat, kora reggel melengető napsugarakat. A legkedvesebb szezonális virágaim ilyenkor nyílnak. Orgonák, pünközsdirózsák, labdarózsák és a kedvencem. A gyöngyvirág...

Kislánykorom legmeghatározóbb virága. Nagyon erős érzelmi hatással van rám. Az év bármely szakában lehunyt szemmel is képes vagyok előidézni az illatát. Alig várom, hogy elérkezzen a május ... és vele a gyöngyvirág!

Pár szál is olyan átható illatú ... hát még egy nagy csokor. Egyszerűen leírhatatlan! Nem is az orrommal érzem, hanem valahol a gyomrom tájékán. A nagymamám szokta mondani - Úgy szagoljátok, hogy a tüdőtök legszélső csücskét is betöltse!

Most az otthonunkat halvány gyöngyvirágillat hatja át. Szagolgatom és gyönyörködöm benne. Van belőle a konyhaasztalon, a tálalószekrényen, ablakpárkányokon és a hálószobákban is. Egyszerűen nem bírok betelni vele. ( Tudod , van olyan év amikor nem találunk sokat , akkor a kis csokrot kell vinni, oda ahol éppen vagy. )

 A gyöngyvirágozás családi hagyomány. Minden év május elején anyáknapja környékén elindulunk...

Kisgyónbánya... Ismeretlen ám mégis ismerős...

Ismeretlen, mert a település már rég nincsen meg, az erdő a falu helyét jó ideje benőtte, visszafoglalta. De ismerem, hisz mióta az eszemet tudom, minden májusban eljövünk.

Hallgatom a régről jól ismert történeteket és az egész valahogy megelevenedik. Látom a klubházat, az iskolát, a kastélyt. Az embereket, szomszédokat, akik itt éltek. Itt voltak gyerekek, itt nőttek fel, estek szerelembe, váltak családdá. Pontosan látom  - pedig ezek nem is az én, hanem a családom - Nagymamám, Anyukám, Nagynéném emlékei.

Nőké, akik pontosan tudják, hol, mikor virágzik a gyöngyvirág, ha az egyik napsütötte részen már mind gyönyörű, végig ki van nyílva, ugyanakkor az árnyékos helyeken még épp csak feslenek a bimbók. Kislány koromban egyszerűen varázslatosnak tartottam, hogy tudnak kiigazodni a hatalmas gyertyán, bükk, tölgyfák árnyékában.

Sétálunk ebben a hatalmas és mégis megnyugtató erdő rengtegben. Minden él, vibrál,  körülöttünk. A nap foltokban besüt a fák smaragd lombjai között. Teljesen csendes, elhagyatott. Csak a harkály kopácsolását hallod, erdei madarak csiripelését. Az avar zizeg a talpad alatt és ha nagyon ügyes vagy, akkor te találod meg az első szál gyöngyvirágot. Akinek sikerül az lesz az Angyal. ( Képzeld, idén én lettem az! )

Lehet ennek köszönhetően, lehet csak az éveim múlása miatt, de eszembe jutott egy gondolat. Tudod, olyan katartikus, fejbevágó módon..

Ráébredni arra, bármi történhet, mi minden májusban itt vagyunk. Mindegy, hogy esik vagy hét ágra süt a nap. Telhetnek az évek, valakit - nagyon fontosat - elveszítünk, valaki megszületik...

 Jártam itt kislányként. Most a 11 éves lányom is ugyanúgy jön velünk - ugyanúgy, ahogy én jövök Velük lassan 30 éve. Az anyukám időközben nagymama lett, a nagymamám dédmama. Nem számít, épp hol állsz a sorban - olyan magától értetődő ez az egész. Természetes, állandó...

Nők generációi vagyunk. Összetartozunk.