Május, szeretlek! Szeretem a szeszélyességedet. A langyosodó estéket, a hirtelen támadt viharokat, kora reggel melengető napsugarakat. A legkedvesebb szezonális virágaim ilyenkor nyílnak. Orgonák, pünközsdirózsák, labdarózsák és a kedvencem. A gyöngyvirág...

Kislánykorom legmeghatározóbb virága. Nagyon erős érzelmi hatással van rám. Az év bármely szakában lehunyt szemmel is képes vagyok előidézni az illatát. Alig várom, hogy elérkezzen a május ... és vele a gyöngyvirág!

Pár szál is olyan átható illatú ... hát még egy nagy csokor. Egyszerűen leírhatatlan! Nem is az orrommal érzem, hanem valahol a gyomrom tájékán. A nagymamám szokta mondani - Úgy szagoljátok, hogy a tüdőtök legszélső csücskét is betöltse!

Most az otthonunkat halvány gyöngyvirágillat hatja át. Szagolgatom és gyönyörködöm benne. Van belőle a konyhaasztalon, a tálalószekrényen, ablakpárkányokon és a hálószobákban is. Egyszerűen nem bírok betelni vele. ( Tudod , van olyan év amikor nem találunk sokat , akkor a kis csokrot kell vinni, oda ahol éppen vagy. )

 A gyöngyvirágozás családi hagyomány. Minden év május elején anyáknapja környékén elindulunk...

Kisgyónbánya... Ismeretlen ám mégis ismerős...

Ismeretlen, mert a település már rég nincsen meg, az erdő a falu helyét jó ideje benőtte, visszafoglalta. De ismerem, hisz mióta az eszemet tudom, minden májusban eljövünk.

Hallgatom a régről jól ismert történeteket és az egész valahogy megelevenedik. Látom a klubházat, az iskolát, a kastélyt. Az embereket, szomszédokat, akik itt éltek. Itt voltak gyerekek, itt nőttek fel, estek szerelembe, váltak családdá. Pontosan látom  - pedig ezek nem is az én, hanem a családom - Nagymamám, Anyukám, Nagynéném emlékei.

Nőké, akik pontosan tudják, hol, mikor virágzik a gyöngyvirág, ha az egyik napsütötte részen már mind gyönyörű, végig ki van nyílva, ugyanakkor az árnyékos helyeken még épp csak feslenek a bimbók. Kislány koromban egyszerűen varázslatosnak tartottam, hogy tudnak kiigazodni a hatalmas gyertyán, bükk, tölgyfák árnyékában.

Sétálunk ebben a hatalmas és mégis megnyugtató erdő rengtegben. Minden él, vibrál,  körülöttünk. A nap foltokban besüt a fák smaragd lombjai között. Teljesen csendes, elhagyatott. Csak a harkály kopácsolását hallod, erdei madarak csiripelését. Az avar zizeg a talpad alatt és ha nagyon ügyes vagy, akkor te találod meg az első szál gyöngyvirágot. Akinek sikerül az lesz az Angyal. ( Képzeld, idén én lettem az! )

Lehet ennek köszönhetően, lehet csak az éveim múlása miatt, de eszembe jutott egy gondolat. Tudod, olyan katartikus, fejbevágó módon..

Ráébredni arra, bármi történhet, mi minden májusban itt vagyunk. Mindegy, hogy esik vagy hét ágra süt a nap. Telhetnek az évek, valakit - nagyon fontosat - elveszítünk, valaki megszületik...

 Jártam itt kislányként. Most a 11 éves lányom is ugyanúgy jön velünk - ugyanúgy, ahogy én jövök Velük lassan 30 éve. Az anyukám időközben nagymama lett, a nagymamám dédmama. Nem számít, épp hol állsz a sorban - olyan magától értetődő ez az egész. Természetes, állandó...

Nők generációi vagyunk. Összetartozunk.