Vicces fintora az életnek, hogy sohasem szerettem a kémiát. Nem szerettem? Gyomorgörccsel indultam minden órára. Akkor még álmodni sem mertem volna, hogy évekkel később elepedek egy egy laboratóriumi üvegcse láttán. Évek óta gyűjtöm őket, egyenként vadászva. Nemrégiben ezekre a csodás darabokra sikerült szert tennem.

Bevallom nem vagyok oda ezért az időszakért. Mikor megérkezik a tél, minden porcikám tiltakozik ellene. Nem szeretem a korai sötétet, a fázós nappalokat. Hideg van hajnalban, éjszaka. Mindig. Állandóan. Hiányzik a meleg a napsütés a fény.

Amíg az év többi része elkényeztet virágokkal, ilyenkor szerényebb a választék. A  nyári rétet, kertet felváltja a téli erdő. Szeretem a hangulatát. A növények textúráinak sokszínűsége kerül  előtérbe. Örökzöldek, fenyők tuják gyantás illatukkal karakterességükkel. Eukaliptusz aromás levelei poros szürkék különböző árnyalatai. Galambszürkétől a már már egészen kékesig. Hófehér boglárkák, hűvös tisztaságukkal, áttetsző szirmaikkal.

Nedves moha, nyírfaágak, hullott agancs, fácántoll - talán ez már  sokaknak túlontúl természetközeli. Pozsgások, tillandzsiák a geometrikus mini üvegházban. Laboratóriumi üvegcsékben pár szál virág. Melengető gyertyafény, drámai kontrasztot alkot a naturális kiegészítőkkel. 

Kísérlet :  természetes indusztriális téli esküvő  fő alkotóeleme -  a virág laboratórium.

Mikor elkészültünk áprilisban az új honlappal és még friss volt az élmény szerettem volna, leírni hogyan is valósult meg. Aztán olyan hirtelen indult be az esküvő szezon, hogy nem bírtam másra koncentrálni. Az elmúlt időszakban rengeteg dícsérő szót kaptunk...

A régi honlapot öt éve használtuk már. Ketten a párommal, Andrissal készítettük, Ő programozta azt is, az én elképzeléseim alapján.

Tavaly már éreztem hogy, máshogy látom a virágokat, mint évekkel ezelőtt. Más dolgok izgatnak, hoznak lázba. Letisztult az ízlésem, egyre jobban kezdtem vonzódni a kicsit nyersebb ipari hangulatú irányzatok felé. Indusztriális stílus valahogy izgalmasabb kontrasztot alkot a virágok szépségével... ez elkezdett érződni a fotóinkon is, ami a régi arculatba már sehogyan sem illeszkedett bele.

Tudtam, hogy valami frisset szeretnék, valami mást. Legyen tiszta - modern, mégis kedves, de azért valahol legyen benne valami klasszikus, régi hangulat.

Vicces, de az első ötlet, séta közben körvonalazódott, épp ibolyát szedtünk. Andris, Rozi és én... (ez így leírva elég röhelyesen hangzik, de komolyan így volt) Az alap ötlet, a honlap szerkezte ekkor már majdnem kész volt, csak az a kis plussz hiányzott - amitől elkezd " élni "az egész.

Valami mozgó virágos dolog mennyire jó lenne! Ez volt a kiindulási pont. Aztán egyik ötlet követte a másikat - mit lehet megvalósitani és hogyan?

Rozi, a húgom, nagyon tehetséges. Tervező grafikus - érdemes megnézni a többi munkáját is: http://www.behance.net/rozaszegedi

Az ő munkája az új logo és a honlap végső arculata. Elképesztő mennyire hasonló az ízlésünk. Nagyon hasonlóan gondolkodunk dolgokról - mi tetszik, mi nem, ugynazokért tudunk lelkesedni és ugyanazoktól kapunk frászt. Mindketten magasra tesszük a mércét. Tudja mit szeretnék, akkor is amikor én még nem vagyok benne egészen biztos!

A virágos hátteret egy este alatt festettük,  egy üveg bor társaságában, másnap fotóztuk be a kezdő oldalt és a bemutatkozó képet... A koszorút tavaszi virágokból csináltam, azt szerettük volna, ha csak a virágok színesek, ugyanúgy, mint a honlapon. Így választottuk végül a fekete felsőt. A képeket Andris készítette. ( A honlapon és a blogon is a közös fotóink szerepelnek.)

Szeretem Őket és nagyon hálás vagyok nekik. Ők ismernek legjobban. Nélkülük ez nem jöhetett volna létre! Szóval az érdem nem csupán az enyém.

Sajnálom, de akárhogy is próbáltam, nem tudtam ellenállni. Vétek lenne hagyni kárbaveszni a képeket. Édes, édes Cicóka.  Sikítozzatok, olvadozzatok!

Szerettem ezt a nyári palettát. Friss, tiszta, nyugodt... jóleső ránézni. Hűsítő kékek lilák... Napsütésben elképesztően üdítően hatnak.

Valahogy egyre jobban vonzódom a virágok valódi formáihoz. Sokkal szebbnek látok egyet-egyet így önnmagában, mint összeállítva egy elrendezésben.

Legyen az akár csokor vagy kompozíció, néha úgy érzem egyik virág karaktere  elnyomja a másikat... és  a végén egyik  sem érvényesül igazán. Nézd az édes borsó mennyire filigrán! Az illata mindent átjár, valószerűtlenül halvány kék - szinte fehér - már olyan régóta vágytam rá!
 A clematisz. Ő az ötödik a sorban. Hihetetlenül tartós virág.

Furcsa, hogy mennyire megváltozott az ízlésem. Letisztult. Megőrülök minden felesleges sallangtól. Kell a virágok valódi szépségénél több? Nem hiszem. Néha elbizonytalanodom persze, hogy ez talán  túl nyers, túl egyszerű így - aztán mindig rá kell jönnöm, épp elég!

Tökéletes júliusi választás...

Harangvirág, édesborsó, szarkaláb bimbós ágai, púderlila rózsa, clematisz, szarkaláb, dália... pillangóvirág - a kis rózsaszín itt alul a képen.

Az elmúlt szezonban rengeteg ilyen képet készítettünk. Mánikusan kattintgattam a gépet, és igyekeztem mindenféle palettát megörökíteni, mielőtt "feldolgozzuk" a virágokat.  A saját gyönyörködtetésemre  is persze, de talán a jövőben némi segítségként is szolgálhat. Sok ehhez hasonló beszélgetés zajlik tervezés közben:

Menyasszony: Tudod az  a kis pipacsszerű virág...
Én: Az anemonára gondolsz az a fekete közepű...
Menyasszony: Nem nem a másik ami olyan habos!
Én : Ó a boglárka!!!
Menyasszony: Nem nem az a gubacsszerű! Tudod!
Én meg nézek hülyén... és a végén kiderül persze, hogy a boglárka volt a bűnös.