Vicces fintora az életnek, hogy sohasem szerettem a kémiát. Nem szerettem? Gyomorgörccsel indultam minden órára. Akkor még álmodni sem mertem volna, hogy évekkel később elepedek egy egy laboratóriumi üvegcse láttán. Évek óta gyűjtöm őket, egyenként vadászva. Nemrégiben ezekre a csodás darabokra sikerült szert tennem.

Bevallom nem vagyok oda ezért az időszakért. Mikor megérkezik a tél, minden porcikám tiltakozik ellene. Nem szeretem a korai sötétet, a fázós nappalokat. Hideg van hajnalban, éjszaka. Mindig. Állandóan. Hiányzik a meleg a napsütés a fény.

Amíg az év többi része elkényeztet virágokkal, ilyenkor szerényebb a választék. A  nyári rétet, kertet felváltja a téli erdő. Szeretem a hangulatát. A növények textúráinak sokszínűsége kerül  előtérbe. Örökzöldek, fenyők tuják gyantás illatukkal karakterességükkel. Eukaliptusz aromás levelei poros szürkék különböző árnyalatai. Galambszürkétől a már már egészen kékesig. Hófehér boglárkák, hűvös tisztaságukkal, áttetsző szirmaikkal.

Nedves moha, nyírfaágak, hullott agancs, fácántoll - talán ez már  sokaknak túlontúl természetközeli. Pozsgások, tillandzsiák a geometrikus mini üvegházban. Laboratóriumi üvegcsékben pár szál virág. Melengető gyertyafény, drámai kontrasztot alkot a naturális kiegészítőkkel. 

Kísérlet :  természetes indusztriális téli esküvő  fő alkotóeleme -  a virág laboratórium.