Becsapva érzem magam. Elhittem, hogy itt a tavasz, langyos reggelek, napsütötte délutánok, a bőrömet megfogja a nap. Erre tessék! Hétfőn mintha tél lett volna. Tegnap reggel megtévesztett a napsütés, gondoltam reggelizem a teraszon - persze második falat után lefagyott orral menekültem be. 

Egy dolog vigasztal talán, így a hidegben stílszerűbb megmutatnom, mit is csináltunk a tél utolsó, na jó utolsó előtti napján.



Rékát és Attilát még tavaly a decemberi esküvőjük előtt ismertem meg. Találkozónk első két percében kiderült, ugyanúgy gondolkodunk, így nagyon nem is voltak kérdések... minden könnyedén ment.  Ugyanarra asszociáltunk a téli esküvőre gondolva, ugyanazok a kedvenc téli virágaink, színeink.




Ódon romantika, csöppnyi eleganciával. Deres téli erdő,  hófehér boglárka, anemona, a  laboratóriumi üvegcsék, finom csipkék, izgalmas textúrák. Lelkesen gyűjtötték a tárgyakat, régieket és újakat, amiket beépítettünk az esküvői dekorációba, később a fotózás két enteriőrjébe. Itt kaptak szerepet a Mama felújított székei, az ütött - kopott karácsonyfa díszek, az emerald zöld színű drapéria, szódásszifon, vekker. Így vált minden kicsit  még személyesebbé.





A blogon ritkán osztom meg mások képeit, de most kivételt kell tennem. A fotókat, ahol Rékáékat látjátok  Szabó Balázs készítette - www.balazsszabo.hu
Izgalmas dolog együttműködni egy esküvő során. Kell egy kis kémia.
Balázs képei tökéletesek! Olyan, mintha az én szememmel látta volna a virágokat, Rékáékat a pillanatot. Ugyanazt érzem a képeket nézve, mit akkor ott. Harmóniát, szerelmet.
Be kell valljam, ez igen ritka. Remélem mihamarabb dolgozhatunk újra együtt.





Egy - két kulisszatitkot azért elárulok. A kolostorban elképesztően hideg volt! Miközben dekoráltunk néha kimentünk melegedni a 6 fokba. Egész télen nem fáztam annyira, mint azon a délutánon. Voltak megható és nagyon vicces pillanatok, felejthetetlen délutánt töltöttünk együtt, de tudod a legnehezebb talán ilyenkor lebontani... Őrült pakolás veszi kezdetét, messziről azt látod egy elegáns  férj egy asztalt cipel a sötétben, egy csinos menyasszony kannákkal a kezében, a gyertyákat valaki elfújja, a varázslat  lassan elmúlik...

Az egészben a leghihetetlenebb talán mégis az - hogy egyikünk sem fázott meg!
Hálás vagyok mindhármuknak, hogy részesei lehettünk ennek a délutánnak.

Szeretem a fekete virágokat. Az első, nagyszüleim kertjében eldugva, egyetlen egy szál nagy becsben tartott fekete tulipán volt - emlékszem, minden évben vártam, hogy kinyíljon...





Aztán az anemone kis fekete közepével, gyönyörűen kontrasztos fekete és hófehér éteri szirmok - van valami  a fekete virágokban, valami drámai... 

Igazából nem is feketék, inkább sötétlilák, kékek és bordók nagyon mély árnyalatai. Érzékcsalódás a többi szín melett.



A fekete hunyor gyönyörű. Kedvenc tél végi, kora tavaszi virágom. Ha végre - végre lesz egy kertem, nem csak a teraszaim, hunyorerdőt ültetek! Mániákusan kertészkednem kell ilyenkor. Mire észbe kapok, mindig ez van - elcsábulok, még ebből is, abból is kell egy cserép. Virágzik a hunyor még decemberről, most nyújtózkodnak a fürtös györgyikék, új jácintok, nárciszok illatoznak, primula, árvácska bólogat. Azért ennek is van előnye, hiszen reggel az ágyból nézem, ahogy napról - napra a kis hagymák nyúlnak az ég felé a másodikon.

Fekete árvácska - remélem találok idén is! Fekete tulipán, fekete dália, petúnia - csodálatos... Kedvenc virágos tervezőm pályája úgy indult, hogy a pasijától egy csokor fekete dáliát kapott és onnantól fordult a virágok felé, ami megváltoztatta mindkettejük életét. Őrülten romantikus történet, vagy csak én látom így?






... én egy szál piros rózsát kaptam először - amit ki nem állhatok! Szóval... nem volt túl jó kezdés.
Bevallom csúnyán visszautasítottam. Annyi, de annyi izgalmas virág van én meg csak egy kis vacak piros rózsát kapok... mit képzel, gondoltam -  annyi mindent elárul egy férfiról, hogy milyen virágot választ! A legszerelmesebb virág nekem nem volt elég, én valami kreatívabbat vártam - aztán évek alatt persze pontosan kitapasztalta.Tudja a listát, mikor mire vágyom, ami változik, de körülbelül éves bontásban talán így alakul:

• Január - anemone
• Február - hunyor
• Március - talán valami illatos nárcisz, mindenképpen hagymás virgok, virágzó ágak, ibolya
• Április - boglárka, orgona
• Május - pünkösdi rózsa
• Június - illatos kerti rózsa, kamilla, szagos bükköny
• Július - szarkaláb, clematis, ördögszem
• Augusztus - hortenzia, tubarózsa, articsóka
• Szeptember - dália minden mennyiségben
• Október - fura, de most nem jut eszembe semmi
• November - hamvaska, eukaliptusz
• December - boglárka, anemone

Itthoni hangulatok, végre újra van fény képeket lőni! Az asztalon már más van, virágzó barack ágak és egy szál csodás boglárka még a múlt hétről. És pár szál fürtös györgyike...

De tudod, ha jobban belegondolok, amire most igazán vágyom az egy cserép fritillaria - kockás liliom.

 
 

Fura lehet , de nekem  igazán innen kezdődik az év. Januárban februárban csak vegetálok és
 várom türelmetlenül, hogy végre - végre vége legyen a télnek. Innentől lehet hideg, köd, eső az sem érdekel. A madarak őrülten csicseregnek, korábban és tovább van világos. Minden évben ilyenkor úgy érzem, van valami a levegőben, mintha minden atom, részecske gyorsabban rezegne. A tavasz változás, lendület mindig valami izgalmas új kezdete...

Gondolatok a múlt évről, vágyak, tervek idénre. Nem fontossági vagy időrendi sorrendben.
Egy kis titkot elárulok még így az elején. Minden  menyasszonyi csokorba kell tennem egy szál valamit, amit én szedtem le.
Akár a kertből, a teraszunkról, a mezőről, ez  a titkos összetevő - valamiért úgy érzem a csokrok igazi lelkét ez adja meg. Ezért szeretnék rengeteg virágot ültetni.

A múlt  év nagy felfedezése a clematis - elképesztően tartós, pedig olyan kis filigránnak tűnik. Rengeteg fajtája létezik, idén minél többet szeretnék kipróbálni. Ugyanezt érzem a pünkösdi rózsával kapcsolatban is - új dimenziókat nyitott előttem, lenyűgöző, corall árnyalatú, ami a napok múlásával vanília sárgává fakul - és még mennyi mennyi  árnyalata van, amit sosem próbáltam!

Az édesborsó -  elképesztő illatos gyönyörűség és a kerti rózsák gyűrött  kis szirmaikkal lélegzetelállítóak. Elfogult lettem a dáliával. Teljesen megőrjít. Tavaly az összes menyasszonyi csokorba került augusztustól... a fekete leírhatalan! Idén ki kell próbálnom a tejeskávé árnyalatú fajtáit is...



Arra is rájöttem, hogy este szeretek a legjobban dolgozni.Sokszor alakult úgy, hogy csütörtök - péntek éjszaka dolgozom. Napközben jönnek mennek, beugranak elterelik a figyelmem. Mikor éjszaka egyedül vagyok a virágokkal, hallgatok valami jó zenét - sokkal jobban haladok. Bent nyugalom van, kint csend és sötét, valahogy mindig azt érzem, van ebben valami "elcseszettül" romantikus. Miközben mindenki alszik én akkor teszem a dolgom. Mindig azt gondolom, ha valaki ilyenkor arra jár, úgy néz ki a studió, mint egy kivilágított virágos akvárium.
 
Idén szeretnék többet főzni, hosszú asztalon megteríteni, régi és új barátokkal együtt lenni. Inspiráló emberekkel találkozni, közös szenvedélyekről, semmiségekről beszélgetni, együtt működni, csak úgy virágkoszorút hordani. Többet lazítani, kevesebbet aggódni. Több vizet és több pezsgőt inni. Lelassulni, lazábbnak, spontánabbnak lenni - őrültségeket csinálni... kevesebbet csúnyán beszélni. Kevésbé hevesnek és makacsnak lenni. Lerázni mindazt a félelmet és bizonytalanságot, ami sokszor visszatart. Nem a tökéletességre törekedni. Fotókat azonnal kitenni, érzéseket rögtön leírni.



Úgy érzem ez egy jó év lesz, mindannyiunknak!

Helló 2014!