Szeretem ezt a színpalettát. A legmostohább mind közül. A sárga.
Nem értem az okát, hiszen annyira csodás! Vidám, tiszta, kedves, mosolygós, napsütötte, aranyló. Hófehérekkel, szürkékkel igazán pazarul mutat. Lehet elegáns, romantikus, rusztikus, végtelen lehetőségeket rejt magában, mégis olyan kevesen választják.
A képen az utolsó szál boglárkákat látod, ideje könnyes búcsút venni, szeptemberben újra találkozunk.
A bazsarózsa kárpótol... minden alkalommal rácsodálkozom újra és újra, mennyire fenséges, szívfájdítóan gyönyörű. Tökéletes.
Érzéseket rögtön leírni, fotókat azonnal kirakni... Hát tessék!
Egy csokor száz szögből, ne haragudj rám, de nem bírtam választani! Lélegzetelállító coral boglárka. Fergeteges! Lehetetlen betelni vele. Minden egyes esküvőnél ez az első dolog amit megkötök - a menyasszony csokra - mindig ebbe kerülnek a legtökéletesebb szálak, amik a legkülönlegesebb árnyalatúak, a legdúsabb szirmúak.
A telihold mindig feszültté tesz és valami rémes bolygóállás még rá is segít erre - mindenhol ezt olvasom. Nem tudok aludni rendesen - remélem, a jövő héten végre arréb fordul a föld, a többi bolygó és megszűnik ez a szélsőséges érzelmi felfokozottság, megmagyarázhatatlan feszültség bennem.
Most megyek, kiülök a kertbe - magamba szívom a napfényt, egészen estig nem gondolok semmire. Semmire!
Szeretem mikor egy esküvő tematikus - de nem túl direkt, nem erőltetett. Inkább csak a harmóniát érzed, hogy a pár egyénisége átsüt mindenen.
Játékos könnyedség, pimasz színorgia, fesztivál hangulat - ez az a három dolog, ami elsőre eszembe jut erről a kissé rendhagyó esküvőről. Talán ez volt a legszínesebb, amit az évek alatt készítettem - szerettem a hangulatát az első pillanattól fogva. Anikót és Balázst tavaly ismertem meg. Konkrét elképzelésekkel jöttek hozzám, miközben mégis rengeteg szabadságot, bizalmat kaptam Tőlük. Az első találkozón már kiderült valami igazán izgalmas dologra készülnek. Ötletekre nyitottan, lazán álltak az egészhez és ez a könnyedség belengte az egész eseményt.
A kiindulási alap a meghívón is megjelenő zászló girland motívum volt, melyet egy barátjuk tervezett számukra. Ez visszaköszönt a tortán és az dekorációban is. A másik meghatározó pont Anikó kék cipőjének a színe, melyet szeretett volna, ha valamelyik virág visszatükröz a sok közül. A leginspirálóbbak a jegyesfotóik voltak - itt megnézheted - a szivárvány megannyi árnyalata így a virágokon köszönt vissza. Mikor megláttam a képeket tudtam Zsolt csodás munkát fog végezni az esküvőn is, bár bevallom képei minden várakozásomat felülmúlták.
Két helyszínen zajlott a nagy nap. Délben a balatonfüredi Koczor pincében volt a szertartás a szűk családnak. A hátteret a Balaton panorámája adta, igazi vidéki bohém életérzés - kopott asztal, levendulaföld, szőlőtőkék a háttérben a kék ég...
Ebéd után a buli Budapesten a Sacellári kastélyban folytatódott. A dupla helyszín miatt még gondosabb odafigyelést igényelt a szervezés. Mindkettő nagyon izgalmas lehetőségeket rejt magában, egyedi, különleges atmoszférával már megteremtve az alaphangulatot.
A kastély parkjában a ceremónia a barátoknak szólt, a szalagokat, zászlókat lengette a szél... itt a szecessziós stílusú épület adta a rendhagyó hátteret a moha monogramokkal.
A menü táblára írva, az asztalkákon orvosi üvegekben és régi teásdobozokban virágok. Kényelmes beszélgető sarok várta a barátokat, az este beköszöntével pedig fehér lampionok és gyertyák világították meg a kastély öreg fákkal körbeölelt parkját.
Rengeteg munka előzte meg ezt az eseményt, sokat készültünk rá. Varrtunk, táblát festettünk, anyagot szabdaltunk, kellékeket válogattunk.
És csak ezután következtek a virágok... A csodás kék színt a clematisz adja, amit kiegészít a korall pünkösdi rózsa, kék hortenzia, lila rózsa, dália - regeteg pompás árnyalatban! Rózsaszín és vanília kerti rózsák, lisianthus, ördögszem, tollbuga, tubarózsa - még leírni is sok ezt a rengeteg nevet!
Mindig kalandos egy esküvő, pláne, ha több helyszínen zajlik és nem csak a virágok miatt, hanem amikor az enteriőrök berendezésében is részt veszünk. Az érdem nem csupán a miénk, Anikó és Balázs családja rengeteget segített a szervezésben - igazi, felejthetetlen csapatmunka volt ez - de a képeket elnézve és visszaemlékezve igazán megérte!
Még több kép a Galériában
A bejegzésben pár fotót mi, a képek többségét pedig Rokolya Zsolt készítette.
Nem emlékszem, hogy valaha is így jött volna meg a tavasz. Ilyen robbanásszerûen. Nem kecsegtet, nem osztja be a szépségeket. Mindent ránk zúdít. Egyszerre. Én meg kapkodom a fejem. Virágzik az összes gyümölcsfa, mindenütt hatalmas púder, rózsaszín, hófehér, krémszínû virágfelhõk.
Ez eddig rendben is lenne... De ami igazán elképesztõ - virágba borulnak az orgonák és legnagyobb elképedésemre Nagymamám kertjében bontogatja a szirmait a pünkösdi rózsa! Nagyon öreg bokor, évrõl évre egyre kevesebb virágot hoz. Már majdnem megnyugodtam, mikor jól megbújva észrevettem azt a két kis bimbót... Akkor a gyanúm tényleg beigazolódott. Alig hittem el, amit látok. Ambivalens érzés. Értetlenül csodálom és közben kicsit mérges is vagyok azt hiszem. Mintha a természet három héttel elõbb járna, mint ahogy szokott. Furcsa mert különben szeretem, ha valami kicsit eltér a megszokottól. De most aggódom inkább. Mi lesz így, mi marad?
Nem tudom elképzelni a májust orgona és gyöngyvirág nélkül!