Nem emlékszem, hogy valaha is így jött volna meg a tavasz. Ilyen robbanásszerûen. Nem kecsegtet, nem osztja be a szépségeket. Mindent ránk zúdít. Egyszerre. Én meg kapkodom a fejem. Virágzik az összes gyümölcsfa, mindenütt hatalmas púder, rózsaszín, hófehér, krémszínû virágfelhõk.

Ez eddig rendben is lenne... De ami igazán elképesztõ - virágba borulnak az orgonák és legnagyobb elképedésemre Nagymamám kertjében bontogatja a szirmait a pünkösdi rózsa! Nagyon öreg bokor, évrõl évre egyre kevesebb virágot hoz. Már majdnem megnyugodtam, mikor jól megbújva észrevettem azt a két kis bimbót... Akkor a gyanúm tényleg beigazolódott. Alig hittem el, amit látok. Ambivalens érzés. Értetlenül csodálom és közben kicsit mérges is vagyok azt hiszem. Mintha a természet három héttel elõbb járna, mint ahogy szokott. Furcsa mert különben szeretem, ha valami kicsit eltér a megszokottól. De most aggódom inkább. Mi lesz így, mi marad?  
Nem tudom elképzelni a májust orgona és gyöngyvirág nélkül!