"A tavalyi év elején  elengedtük a fantáziánkat, és létrehoztunk egy a mesék szimbólumrendszeréből táplálkozó, reneszánsz ihletettségű fotósorozatot. Régóta szerettünk volna egy olyan anyagot, amely egy letűnt, dekadens kor hangulatát idézi és a sötétségen át vezet a képzelet világába…"    Pinewood Weddings

Mire elkészült a Floral Dream képi anyaga, addigra már minden porcikámmal a tavaszt vártam, így inkább félreraktam őket későbbre. Most majd egy év elteltével eszembe jutottak.

Ha az ember a virágokra gondol, sokszor a romantika- tisztaság friss tökéletes szépség az, amit elképzel. Épp ezért volt elképesztően üdítő és szórakoztató ezt a komor világot létrehozni. Szeretem a sötét, már-már baljós hangulatot, amit áraszt magából. 

Legfőbb inspirációm a Holland mesterek festményei voltak, szerettem volna a virágokkal ezt a hangulatot megidézni.

Illúziót teremteni, hogy első ránézésre hirtelen ne is lehessen eldönteni, hogy igazi virágokat, vagy festményt látsz e róluk. 

Valamiért vonzódom a sötét  hátborzongató részletekhez - kosz, csontok, szakadt levelek, hernyórágta ágak, gyűrött szirmok, szedett-vedett, múlandó dicsőség  - mind hozzátartoznak az élethez, mégis sokszor próbáljuk ezeket a hibákat, tökéletlenségeket elfedni.

A virágok a télre, a kora tavaszi szezonra jellemzőek. A jácintok, nárciszok nehéz - édes illata kontrasztban áll a nedves moha és a száraz erdei avar csípős szagával. A színárnyalatok még jobban erősítik a baljós hangulatot - hússzín, lazac rózsák, mályva, burgundi boglárkák, anemona fekete közepe.

Egy virágokpozíciót létrehozni nem olyan egyszerű, mint gondolnád. Meg kell találni az egyensúlyt, figyelni a textúrákra, színharmóniákra. Megkeresni a legalkalmasabb szálakat, alkotóelemeket. Aszparágusz  - annyian mellőzik mostanában -pedig tüskés, méregzöld, csipkeszerűen szerteágazó ágai igazán festői hatást keltenek. A trükkje annyi, hogy nagyon frissnek kell lennie, hogy ne a 80-as évek szánalmas, celofános rémségei jussanak eszünkbe róla.

Gyűrött rózsa szirmok, amiket szándékosan a virágon hagytam...ettől még igazibb. Mintha megtépázták vona az időjárás viszontagságai

A fényes, fekete bogyós ágakat az út széléről szedtem előző nap - nélküle nem lenne ugyanaz a végeredmény. Hiszem, hogy egy-egy apró változtatással is új hangulatot teremthetünk. 

A piros anemonék az elnyílás előtti utolsó hanyatló pillanatban kerültek a kompozíciókba. Majdnem otthagytam őket csalódottan, hogy nem elég frissek, mikor rájöttem épp így kellenek. A tulipánok már-már elhullajtják fényes szirmaikat. Tökéletesség hajszolása, szirmok letépése, nem felhasználni valamit ami éppen az elmúlás előtti utolsó állapotban van, bolondság lett volna - épp ez a kiteljesedés a legcsodálatosabb. Az apró részletek, melyek észrevétlenül hozzáadnak a látványhoz. Talán fel sem tűnik elsőre, de a tudatalattiddal érzékeled...

Mostanában sokat gondolkozom azon, mi különböztet meg minket, virágos designereket -  akik ugyanazokat a virágokat használjuk. Óhatatlanul is hasonló szálakért nyúlunk. Hé, az ÉN VIRÁGAIM!-  gondoltam régen, sokszor dühösen.Ma már nevetek magamon -  micsoda önző gondolatok, már-már megszállottság nem igaz?  -  de miután lecsendesítettem az egómat, rájöttem.

Az érzések és a  gondolatok  -  ami a virágok mögött van. Az a plusz egy két titkos szál, a felkutatott különlegesség,  aminek csak te tudod a jelentőségét... Talán ebben rejlik a különbség.

Hihetetlen, hogy ez a nap is eljött, hogy a saját esküvőnkről írok. Tudom, sokaknak, akik megismertek minket fontos, hogy belepillanthassanak. És nekem is az, hogy megoszthassam Veletek.

Szerencsés vagyok, hiszen az évek folyamán annyi csodálatos és részletgazdag esküvőt díszíthettünk, rengeteget utaztunk a virágainkkal,  így megvalósíthattam, kiélhettem már annyi vágyamat. Így nem volt rajtam már nyomás. Tudtam, hogy egy nyugodt, könnyed, kötöttségtől mentes napot szeretnénk, ahol nem kell mindennek tökéletesnek lennie. 

Nem  hagyományos esküvőt szerettünk volna, hanem az elmúlt 9 évünk megünneplését és megpecsételését az elkövetkezőknek a szabad ég alatt. A legszűkebb családi - baráti körben. Mindazokkal, akik végigkísértek minket azon az úton ami elvezetett idáig.

Arra vágytam, hogy ezen a napon minden érzékünket elbódítsák a részletek - halvány virágillat, csilingelő jégkockák, fák levelein átszűrődő napfény,ismerős tájak, hazai ízek, mennyei sütemények.

Szüleim Balaton-felvidéki kertjében zajlott az ünneplés és egy közeli réten a ceremónia, ahol rengeteget kirándultunk, mikor ideköltözött a család. Szerettem volna, hogy a természet, a virágok, növények mindenhol megjelenjenek, körbeöleljenek. A hajunkba gabalyodva, az öltözékünkön, a süteményeken a terítéken burjánzanak végig.

Így mikor tavasszal elhatároztuk, hogy férj és feleség leszünk, az első dolog volt amit tudtam - ki kell bővítenem a már meglévő kristály-, arany - virágmintás poharainkat,  tányér gyűjteményemet. Még az esküvő előtti héten is vadásztuk az utolsó tökéletes darabokat.

A kora délelőtti  hivatalos ceremónia után együtt készülődtünk, közösen terítettük meg a hosszú asztalt, hogy mire megérkeznek a többiek, minden összeálljon. Az asztalra üvegcsékbe vegyesen kerültek a nyárra jellemző virágok, gyümölcsök és kis virágelrendezések, amiket előző nap kötöttem meg - nem terveztem előre különösebben. Szerettem volna, ha könnyed és buja az összhatás,  minden mesterkéltség nélkül. 

Pillanatnyi kedvenc virágaimat egészítettem ki a kertből szedettekkel.  Így került édesborsó, pünkösdi rózsa, kerti rózsák, tubarózsa, cickafark, saját dáliáim, cosmos, szarkaláb, rengeteg fűszernövény a csokromba, asztalokra. A lányoknak és magamnak koszorút kötöttem illatos fűszerekből és virágokból ...  van benne valami régimódi, őrülten romantikus  szabadság érzés.

A családomban a terített asztal, a közös étkezések nagyon meghatározóak. Így fontos volt, hogy nem csak a terítés, az ételek is különlegesek legyenek. Fel sem merült, hogy más készítse az ünnepi lakomát - csak mi magunk. Apukám lőtte a vaddisznót, az őzet,  füstölte a lazacot. A húgom eszméletlen quiche - i, anyukám isteni ragulevese, nagybátyám zsidókiflije, nagymamám  fantasztikus savarin- je tette fel az a koronát az este végére.  Mindenki kivette a részét a készülődésből már hetekkel a nagy nap előtt - a rengeteg belefektetett energia, munka és gondos törődés érződött minden részleten.

A süteményeken is megjelentek az ehető növények, virágok. Amikor Niki - Az én tortám  -  ehető virágos vajas kekszeit megláttam, alig hittem a szememnek. Olyan szépek voltak. De mégis az esküvői tortáink voltak a leg lélegzetelállítóbbak. A pici, rózsakvarcos torta a bazsarózsa bimbóval - Annyira tökéletes volt. 
Annyi elképesztő tortáját láttam már, de az én szívem csücske mindörökre ez a kis műremek marad!

A jégkockákba apró rózsabimbókat, levendulát, málnát, szamócát, bazsalikomot, áfonyát, citromot, mentát, lime-ot  fagyasztottunk. Leggyönyörűbbek  a korall muskátli virágosak voltak. Igazán apró részlet, mégis annyit hozzátesz a végső hangulathoz.

Rövid készülődés, felfrissülés után...

Délután elszöktünk és előkészítettük a közeli  réten a ceremónia helyszínét és ott vártunk a többiekre. 

Valami igazán egyszerű, de különleges dolgot szerettünk volna.

Végül a kertből vágott, csüngő eperfa ágaiból raktunk ki egy kört - itt mondtuk el a fogadalmainkat egymásnak. A ceremónia végén mindenkit arra kértük,  egy-egy virágot tegyenek az eperfa levelek közé,  így " zárták be " a szimbolikus kört körülöttünk. 

Az eperfa jelentése - Csak téged szeretlek! ( erre később bukkantam rá, így utólag annyira sorsszerűnek érzem) A koccintások, nagy ölelkezések után, a többiek lassan hazaindultak  a vacsora helyszínére. Mi pedig maradtunk még egy kicsit a réten, elcsípni az utolsó napsugarakat.

Enikő és Levente  - Pinweood Weddings - úgy kísértek bennünket végig ezen a napon, hogy szinte  beleolvadtak az eseményekbe. Észrevétlenül voltak jelen, minden apró részletet, rezdülést lencsevégre kaptak. Szerettük volna, ha szabadon alkotnak -  a végeredmény pedig minden képzeletünket felülmúlta. A látásmódjuk varázslatos módon felerősítette azt az atmoszférát, ami átitatta ezt a számunkra olyan különleges napot. 

Annyira hálásak vagyunk, hogy ilyen fantasztikus család és barátok vesznek körbe minket. Örök élmény marad, ez hajnalban didergős, néhol napsütéses, kicsit borongós őrülten szélfútta nyári nap veletek.

2015 elképesztõen nehéz, de egyben felemelõ év is volt számunkra. Csodás helyeken jártunk, rengeteget utaztunk, fantasztikus emberekkel ismerkedünk meg. A virágokon kívül a leginspirálóbb része a munkámnak talán az utóbbi. Mikor új barátságok szövõdnek. Hiszem, hogy lehetünk a szakmánkban igazán kiemelkedõek, de az igazi az, mikor szintén tehetséges emberekkel hoz össze a sors. Mikor egymás munkáját még magasabb szintre emeli a másik látásmódja, hozzátesz és így születik meg valami igazán különleges. Még tökéltesebb egyedibb...

Ritka és karatikus élmény mikor teljesen kiegészít és a végeredményt mégis mindenki  100 % ig a saját  magáénak érzi. A hab a tortán pedig, hogy megértik a gondolkodásodat, mivel ugyanazt az õrült életet élik... Sokszor elég egy fél szó, egy pillantás. Ugyanazok a lemondások, nehézségek, szépségek, örömök célok  az életünkben.
http://pinewoodweddings.com/  Enikõ - Levente
http://norasarman.com/  Nóri - Réka
http://www.azentortam.hu/ Niki - Ákos 
Fantasztikusak vagytok!

És a legmesésebb, amiért minden egyes nehéz nap után sírni tudnék  a meghatottságtól, hogy segítetek azt a káoszt megszüntetni ami a munkánkkal jár. Hogy, ha úgy adódik szó nélkül cipeltek utánam kukászsákokat,  nehéz holmikat és mindig van valaki, aki ad a kezembe egy elkallódott metszóollót, mikor szorít az idõ. 
Inspiráltok, támogattok minket és ezért mérhetetlen hálával tartozunk!

Hála Dórinak és Szilárdnak ezen a borngós, koraõszi napon a legjobakkal mûködhettünk együtt!




Sok mesés esküvõ volt a múlt évben, de bevallom ez a szívem csücske. Dórival nagy vonalakban átbeszéltük mit is szeretnének, de hihetetlen szabadságot kaptam Tõlük. Hiszem, hogy ez a képeket nézve  átsugárzik a végeredményen. Dóri lélegzetelállítóan szép volt a csodálatos Sármán Nóra ruhában. 


 

A legjobban ennek az esküvõnek a  hangulatát szerettem. Felemelõ, laza, könnyed, természetes.
Sokszor a borongós idõ elrontja a kedvet, de itt a pár és a vendégek öröme mindent beragyog. 
A  púder rózsaszín  árnyalatok közé némi halványkéket keveretm a dália sötét mélybordó fekete árnyalata megtöri a pasztell hatást.  Klasszikus õszi virágokat használtunk : fekete, bordó dália, kerti rózsák hortenziák, hóbogyó, erika, szellõrózsa, ördögszem, asztibille, tollbuga. Fontos  apró részletek a koszorú a gomblyukdísz  a kis templom bejárat dísze hangulata... A szögletes virágkapu nyírfaágakból, Niki csodás tortája. Az asztalokon kopott cserepekben virágelrendezések, válogatott régi üvegekben  szál virágok váltakoztak. A plafonról zöldekbõl álló girlandot lebegtetett a szél.

További csodás képeket, mesés videót a Pinewood Weddins-tõl ide kattintva találtok.

Mennyei korall pükösdi rózsa... Ódákat tudnék zengeni róla! Legszívesebben csak ölelgetném a virágokat naphosszat. Rémes, hogy sosincs erre elég idő.

Szomorúság ellen -  receptre írnám fel! Tarts a karodban egy hatalmas kazal virágot hosszú hosszú percekig.



Hétfő van, megint egy újabb hétvégén vagyunk túl.  A nagy kánikula után végre esik az eső, fürdőznek a növények a teraszokon.
Szeszélyes  és  nyűgős  vagyok,  mint az időjárás! Hol szakad és menydörög, hol hétágra süt a nap. Fúj a szél.  Hol mindez egyszerre. Végletek.
Már nincs akkora rendetlenség. Vagy az esküvők vannak rendben, vagy az itthoni dolgok. Mindkettő nem megy egyszerre. Ma nincs ebéd, nincs kedvem főzni.  Csak pirítós paradicsommal, bazsalikommal.
Szabadkozom a lányomnak, de nem zavarja. Megszokta. Csak nevet rám! Néha ilyenkor  azt gondolom, valami baj van , de már megtanultam - csak fáradt vagyok! Az alvás, a magnézium és D vitamin, sok - sok víz  segíteni fog.


 

A képeken több esküvő virágai. Mesés a harangláb a csokorban nem igaz? Most ő a különlegesség! Meg a kis lila csillag alakú virág. Szégyenszemre nem tudom mi lehet, most találkoztunk előszőr. Ne felejtsek el utána nézni... Elképesztő édeskés illata van, gumis, ruganyos szára. Jól bírja a meleget. Szeretek kísérletezni,  valami újat kipróbálni! Szerelembe esni újra és újra. Két szálat hazacsempésztem magamnak,hogy lássam hány napig bírja.

Egy szál korall pünkösdi is megmaradt. Lélegzetelállítóan szép. Egyetlen egy szál bőven elég elérni a kívánt hatást. Na jó bevallom direkt félretettem. Muszáj, egyszerűen nem bírtam ki. Elefántcsont színűre fakult harctéri túlélő - még pár napig gyönyörködöm benne.

Szeretem ezt a színpalettát.Hűs kékek lilák. Van benne valami megnyugtató.


Virágok a kertből,  még május elejéről.


  


Málnát is kötöttem a  csokorba. Pénteken reggel hajnali öt körül, a nagymamám kertjében szedtem. Egyetlenegy duzzadt, smaragdpiros, érett szemet találtam - most indul a szezonja.  Talán, mert éhgyomorra ettem, szinte már már  valótlanul intenzív, kirobbanó napsütötte íze volt.

Mostanában sokszor kelek nagyon korán és vagyok úton. Szeretem, mikor súrlón süt a reggeli fény. Valamelyik reggel az jutott eszembe, hogy miért  naplementét olyan romantikus nézni ?Napfelkeltét kéne... még benne van az ígéret, hogy bármi  megtörténhet veled aznap.



 Vajon ki lehet a  lila illatos idegen? Már rengeteg oldalt/képet végiglapoztam a neten... 
Ha valaki ismeri, írja meg nekem!