Fáradt vagyok, annyi minden történt múlt csütörtök óta... Egy nagy esküvőt elkészíteni nem egyszerű. Kívülről úgy tűnik, mintha ez valami nyugodt, virágillatú lebegés volna. Pedig egyáltalán nem az. Inkább egy forgószélhez hasonlítanám.

Rengetegszer álmodom virágokkal, ha egy nagy munka közepén vagyunk, alvás közben is dolgozom, kötöm tovább a még befejezetlen dolgokat. Szoktam virágokról álmodni télen, mikor már úgy ki vagyok éhezve egy kis igazi színre illatra, kerti rózsákra, réti virágokra... vagy van, amire nagyon vágyom, de még sohasem próbáltam, még csak képeken láttam...

Mint most is.  A mágikus korall pünkösdi rózsa.

És tudod, rémálmaim is vannak néha. Persze nevess csak ki... Rémálmok ?! VIRÁGOKRÓL? Bolond ez a nő? És igen, azt hiszem egy kicsit tényleg az vagyok!

Rettegek minden egyes esküvő előtt, hogy biztosan azok a virágok érkezzenek meg, amiket megrendeltem. A hét közepén már őrületbe kergetek mindenkit magam körül... Vacsorát készítek, de az agyam már zakatol... Válaszolok ha kérdeznek persze, de belül, csak arra gondolok - ugye az a szín lesz? Olyan lesz ? Jó lesz? Epret eszem, emailekre válaszolok ... vagy  ülök a kádban próbálok olvasni pár fejezetet egy könyvből... de már nem jutnak el hozzám a sorok... beszélhetsz hozzám, kérdezhetsz tőlem. De engem  már csak egy dolog érdekel igazán. A virágok!

És minden ilyen szerdán éjjel rémálmok gyötörnek, rémálmok virágokról... Virágokról, amik nem elég tökéletesek. Nem megfelelő árnyalatúak, túl élénkek, vagy túl bimbósak, túl nyílottak vagy épp.... bármi... Bármi megtörténhet!

Reggel, ahogy kinyitom a szemem, még az ágyból hívom a nagykert - megjöttek a virágaim? És a válasz a telefonban - Igen arra a bordóra gondolsz? Rémálom, nem Nem NEEEEM!!!

Hiszen szükségem van rájuk -  elengedhetetlenül fontos és életbe vágó, hát nem érted?! És a bolond nő a telefonban elkezd magyarázni, hisztérikus, fojtott hangon, hogy milyen is a korall szín. Nem is narancs, nem is barack, nem is rózsaszín. Tudod? Egyik sem, mindegyik egyszerre, olyan napsütötte... A vonal végén pedig ijedt csend...

Rettenetes! Irány a nagyker, hogy lássa ezt a szörnyűséget, ezt a rémséget... ezt a... Ajtókat csapkod és rohan....  

A hűtőben persze ott várnak rám a lélegzetelállítóan tökéletes színárnyalatú korall pünkösdi kötegek. Megnyugszom, és újra tudok gondolkodni...

Újra itt vagyok és rájövök hogy én vagyok az a bolond nő. Szomorú, de ez van, ilyen rémes vagyok...

Persze este már jól alszom. Elalvás előtt végigondolom, hogy mit, hogyan fogok csinálni, mit mihez fogok tenni és mosolygok magamban elégedetten, mert tudom a virágok már a boltban vannak és csak rám várnak.