Ritka élvezet, amikor nem kellett rohanni. Van idő kicsit örülni az elkészült virágoknak. Kicsit nézni még, magadba szívni a látványt. Lőni egy két képet. Kényelmesen. Mielőtt elindulnál.
Van valamiféle kettősség ebben az egészben. Éles a kontraszt - a virágok múlandó szépsége áll szemben az idővel. Számítanak a napok, az órák, de még a percek is. Rövid lejáratú művészeti forma. Állandó a rohanás.
Sokszor hallom, olyan jó. Nyugalom vesz körül, a sok szépség, a sok friss virág. Ami persze részben így is van. Az illúzió akkor tökéletes, ha a külső szemlélő nem lát semmit.
Magamban nevetek ilyenkor, mert néha úgy érzem, egy nagy virágos forgószél vesz körül minket. Ha tudnád, talán nem is hinnél nekem... és az illúzió odaveszne, így hát nézd csak a képeket.
Szőrös kis segítség - imádnivaló!
