Imádom ezt az időszakot, mikor minden mozgásban van és változik. Este az ablakból nézem a fákat - épp csak rügyeznek, de reggel, mire felkelünk, a napfényben csak úgy ragyog a sok apró smaragd levél. A gyümölcsfák virágba borulnak, de mire két nap múlva arra jársz, már csak a szél kavarja a szirmokat. Nem bírok ilyenkor bennt ülni, mennem kell. Virágot kell szednem, növényeket ültetnem. Magamba szívni, elcsípni a változást.

A természet nagy hatással van rám, a munkámra. Csak meg kell figyelni egy egy virágot, egy rügyező ágat, egy kert részletet egy tájat ... ezek mind mind észrevétlen belém ivódnak, inspirálnak.

Nézdd meg a zöldek, kékek, lilák mesés árnyalatait, a növények színeit, textúráját! A nefelejcs levelei, szárai kicsit szőrösek, bökősek. A fürtös györgyike ruganyos gumis. A magnólia elképesztő, bársonyosan aranyló szirmú.

Épp ezért szeretek virágokkal dolgozni. Szeretem a végtelen egyszerűségét, kézzelfoghatóságát. Hogy egy élettel teli dologgal foglalkozom, ami önnmagában is csodás. Próbálok valamiféle kényes egyensúlyt teremteni szabályos és szabálytalan között. Kicsit hanyagnak tűnhet, persze ehhez a látszólagos hanyagsághoz gondos odafigyelés és az arányok pontos betartása szükséges.

Szeretem a klasszikus, régimódi kerti virágokat. Kicsit tökéletlenek minden levél, szirom más és más, kicsit foltos, gyűrött, szabálytalan ... messze nem makulátlanok és pont ettől olyan rohadtul gyönyörűek!

A virágokat a nagymamám kertjében szedtem. Kismeténg, nefelejcs, ibolya, fürtös györgyike. A magnólia - ó, az az én tikom marad... de annyit elárulhatok, hogy napok óta mindenhol csak őt keresem, bármerre is  járok ... Hát nyisd ki jól Te is a szemed!