Néha muszály lelassulni. Egyenletesen lélegezni . Sétálni céltalanul, nézni valami egyszerűen szépet. Nevetni apró jelentéktelen dolgokon. Látszólag semmit sem csinálni - semmi fontosat. Sehová sem sietni. Semmin sem aggódni, csak lenni... lenni kicsit.
Virágokból koszorút fonni - feleslegesnek tűnik, gondolhatod magadban... hisz úgyis elhervad. Pedig pont ez a lényege - hogy valamit létrehozol, ami akkor és ott azonnali örömöt, kielégülést okoz.
Szegény, gyűrött kis anemona... Egyszerűen nem tudtam ellenállni...
Nem kell hozzá sok minden. Én a maradék egy két szál virágból dobtam össze. Egy fűzfa barka ágat csavartam a jázmin virágzó indáival, amit egy púder boglárka és egy anemona díszít. De bármi megteszi, amit a kertben, réten találsz. Dekordrót pici olló mindig lapuljon a táskádban, ezek a szabadban megkönnyítik a dolgodat. Higgy nekem egy szempillantás alatt elkészülsz vele...