Ó, most mondd meg, hát nem elképesztően gyönyörű? Lehetetlen betelni vele. A túl sok sem elég belőle. Ranunculus - Boglárka. Hihetetlenül tartós virág.

Erős, üreges szárán kecsesen ül a súlyosan bólogató virágfej. Olyan, mint egy habcsók, mint valami édes buja kísértés. Legszívesebben felfalnád a szemeddel. Szeretem a púder különböző árnyalatait és a mesésen áttetsző fehéreket. Bevallom, mindig többet veszek belőle, mint amennyire valójában szükségem van. Egyszerűen képtelen vagyok neki ellenállni.

Olyan, mint egy finom akvarell-tűnékeny ecsetvonás. A napok múlásával csak egyre szebb és szebb lesz... Egyre csak bontja hártyavékonyságú szirmait. Este még ott van a vázában és mire reggel felébredsz, mindent beborít a millió  színes kis pergamen szirom. Ott vannak az ablak párkányon, a földön szanaszét.

Sokan kérdezik tőlem, nem tölt-e el szomorúsággal, mikor elhervadnak a virágok, de   szerintem ez is ugyanúgy a folyamat része. Számomra ez egyáltalán nem szomorú, hanem kifejezetten szép...

Van olyan, hogy valami szívfájdítóan szép. Nem igaz?...