Szeretem, amikor természet feléled. Még vacogsz, hűvös van. A levegő csíp hajnalban, de már érzed, hogy a Tavasz a sarkon túl vár. A nap máshogy süt, a szél már máshogy fúj. A zsigereidben érzed a változást. Van az egészben valami visszafordíthatatlan, valami ősi erő. Egy új kezdet ígérete...
A virágok hihetetlenül törékenynek tűnnek. Aprók, jelentéktelenek, halványak. De a látszat csal. Gondold csak végig! Mikor a fekete, nyirkos földben kihajtanak a virághagymák és a fény felé törnek... Engem mindig csodálattal tölt el ez a kirobbanó élet-energia. Rügyek, bimbók fakadása végleg elűzi a telet.
A hosszú sötét hónapok után csak úgy ragyog a sokféle fehér árnyalat. Valamelyik halványan derengő, valamelyik telt melegséget sugárzó.
Tavaszi virágok - odavagyok értük! Lehetetlen feladat kiválasztani közülük a legszebbet.
A nárcisz kislányosan szerény, apró csillag virágaival, bódító illatával rabul ejt.
A jácint magabiztos szépség. Telt illatával megbabonáz.
A tulipán ártatlan, egyszerűen kedves. Harsogó, "zöld illatú".
A jázmin fűszeres illatával tikos - csábító.
A boglárka, ó ,Ő gyönyörű! Ígérem, sokat fogsz még hallani róla...
Egy felejthetetlen márciusi esküvő hangulatai. Drága Zsuzsa és Balázs, majd egy év elteltével is szeretettel gondolok rá, rátok!
