Akik ismernek, tudják jól, rajongva szeretem a virágokat és oda vagyok a régi hangulatú vintage apróságokért, szép kulcstól kezdve régi fényképezőgépen, könyveken keresztül a lakberendezési tárgyakig. Akár az otthonunkról, akár a virágbolt hangulatáról legyen is szó. A virágok és a régi tárgyak iránti vonzódásom, mindig természetes volt. Vágyódva nézegettem a régi evőeszköz készletet, üvegeket, régi fém teásdobozokat, szódás szifont. Valamit nagyszüleimtől, valamit szüleimtől kaptam. Pontosabban valahogy nálam kötöttek ki. Sok mindent magam gyűjtöttem hozzá. Észrevétlenül... szép lassan így alakult.

Opálos orvosi üvegcsék, karcsú nyakú gömbölyű hasú likőrös palackok, kék fényben derengő dunsztos üvegek. Metszett poharak, tálak a gyengéim. Vadászom őket. A sok lim lom között, fény porosan megcsillan a rejtett kincseken... és én ellenállhatatlan vágyt érzek, hogy vízzel és növényekkel töltsem őket...

... a vízben apró buborékok lebegnek és pár nap múlva az üveg alján puha zöld árnyék jelenik meg. Szeretem. Engem ez megmagyarázhatatlan elégedettséggel tölt el.

Évek óta a napjaim nagy részét virágok között töltöm. Válogatom, vízbe teszem, gyönyörködöm bennük. Próbálom azt a nemesen egyszerű természetes szépséget megragadni, amit számomra jelentenek. Ugyanolyan fontos az az egy szál, amit valaki csak saját maga örömére hazavisz. Vagy egy csokor, amivel magajándékoz valaki számára kedveset.

Vagy egy örömteli esemény teljes virágba borítása.
Na jó bevallom, azért a legkreatívabb, legszabadabb, legizgalmasabb része a munkámnak ez.

Sok munka, előkészület és sok nehézség is a velejárója ennek az egésznek. Vannak felemelő és  rémesen fárasztó időszakok is. És vannak a baromi peches napok. Mint a két hónappal ezelőtti. Reggel az utolsó vázát mostam el vittem a pulthoz, hogy vízbe tegyek 10 szál elképesztően szép anemone-t. Az üveg felrobbant a kezemben. Elvágta a tenyerem a jobb kezem kisujjánál. Mintha egy filmet néztem volna. Azonnal kórház, műtét. Félelmetes.... alkotó munkát végeztem vele nap mint nap...

Ez a baleset igazolja  hirtelen eltűnésemet, hosszú távolmaradásomat. Most már sokkal jobban vagyok. (a sok pihentetésnek, tornának hála)

Itt vagyok és ezentúl, itt fogom leírni az érzéseimet.

... Hamarosan, újra nyitunk!

Addig is, engesztelésül néhány téli esküvői hangulat, ami a napokban készült.

Gyönyörködjetek!

... Viszlát Tél!

Helló Tavasz! -  Tárt karokkal várlak!