Annyiszor magyaráztam már el az utóbbi időben, mi van velünk, hogy úgy gondoltam leírom itt is.

 Annyira furcsák az emberek. Az internetnek hála könnyedén megtalálnak, más városból, országból, földrészről, de a szomszéd utcában szomorúan konstatálják, hogy "nem vagyunk nyitva". 



Mikor belevágtam tíz éve, akkor egy szépen berendezett bolt volt az álmom. Ahol minden a helyén van, hívogató, illatos, ragyog a kristálytiszta víz a vázákban, mindenhol virágok bólogatnak. Nyugodt aura lengi be az egész teret.
Rengeteget dolgoztunk érte és meg is valósult évekre. De ahogy az esküvők elkezdték átvenni a főszerepet  az egyensúly felborult. Rohanás lett minden hétvégénk és nem lehetett már mindkét oldalon ugyanúgy megfelelni.





Éjjel - nappal a boltban voltam, sóvárogtam ha sütött a nap, hogy sétálhassak egyet. Kiszámíthatalan volt, a szívem szakadt meg mikor virágot kellett kidobnom. Már nem tett olyan boldoggá, mint régen . Elkezdtem valami másra vágyni. 



A stúdió nyitvatartás előnye, hogy akkor dolgozom, amikor megrendelésem  van. Akár éjszaka, akár hajnalban is, de napközben, vagy hét elején - mikor nem olyan sűrű az időbeosztásom - van időm néha megszökni, sétálni egy nagyot a napsütésben, családdal, barátokkal lenni, feltöltődni, magammal foglalkozni kicsit. Nem azt jelenti persze, hogy most kevesebbet dolgozom. Hiszen ugyanúgy zajlik az idei szezon előkészítése, esküvők tervezése, új együttműködések, ötletek, tervek megvalósítása - és a bejövő rendeléseket is el kell készíteni.

De így sokkal szabadabb vagyok, és ez kreatívabbá, elégedettebbé tesz . 





Felhívhatsz, írhatsz egy emailt, hidd el találunk egy időpontot, mikor eljöhetsz hozzám. Várni foglak! 

Tudom, ehhez kicsit előre kell gondolkodni két  - három nappal, nincs meg az a spontaneitás, mint régen.





Így mindig friss virágok várnak. A megbeszélt időpontra kész amit kértél, legyen szó egy akár egy  csokorról, akár egy nagy virágkompozíciókról. Nem kell várni és talán beszélgetni is több időnk marad!

Itt vagyunk, ugyanúgy itt dolgozunk, ugyanúgy a második otthonunk ez a hely. Sőt! Főhadiszállásunk!  Itt vannak a kellékeink, féltve őrzött kincseink egy része, itt zajlanak a megbeszéléseink, ide hozzuk a virágokat és itt dolgozzuk fel. Itt fotózzuk a kész alkotásokat. Innen indulunk, ide érkezünk vissza.



Lehet, hogy nagyobb az összevisszaság, többször van rendetlenség, mint rend, hogy az ablakra  tapadva néha csak a dobozkupacokat,  a kiürült vázákat látod, de kérlek ez ne tévesszen meg! A virágillatú lebegés rég  a múlté, virágos forgószél vette át a helyét.

Az idő múlásával  az álmok, célok változnak, fejlődnek, mint ahogy mi is - és ezzel  hidd el nincs semmi baj!