Helló, hát újra itt! Tudom sokszor jöttél, van e valami friss dolog erre...
Arra gondoltam, a tavaszi napéjegyenlőség - a megújulás, az új kezdet ünnepe - tökéletes alkalom hogy hírt adjak magamról.
A tavalyi hosszú, kimerítő szezon kinyúlt egészen október végéig. Több, mint 65 gyönyörű esküvőn vagyunk túl, ami a legtöbb az eddigi évek alatt. Sok izgalmas pillanat, rengeteg új, csodás ember és régi kedves barát - és persze a sokat emlegetett rohanás. November végére teljesen lemerültem.
Sok volt a virágokkal nagyon intenzíven eltöltött idő. Kellett, hogy újraindítsam magam, új ihletet kapjak. Hogy egy kis ideig ne csak a virágokon járjon az eszem... hogy elkezdjenek hiányozni újra, úgy igazán!
Voltál már úgy, hogy valakivel sokat találkoztál? A megszokás néha kicsit ellaposítja a dolgokat. Hogy újra tudj örülni neki, talán még nagyobb szenvedéllyel, kicsit sóvárognod kell utána - érezned kell a hiányát. Nem igaz?
Kellett egy kis csend, szemlélődés, hogy újra halljam magam, merre tartok mit szeretnék. Mi van meg és mi hiányzik, mi az, ami igazán fontos.
Bosszantó és vicces is egyszerre, hogy annyian kérdezték az elmúlt időszakban:
- Hé! Ti nem csináltok semmit? Nem látok újat a Facebook oldalatokon?
Néha nevetve sírok ezen, és káromkodom hangosan, mert attól még, hogy nem rakom ki, épp hol és merre járunk, ugyanúgy dolgozunk keményen. Bevallom nem hiszek ebben igazán. Abban hiszek, hogy teszem a dolgom, minden más csupán külsőség. A valódi élet itt zajlik.
Hihetetlen, de már csak négy hét van hátra és az "őrület" kezdődik újra - bevallom, már sóvárogva várom!
