Szaladnak a hetek, berobbant a nyár teljes erővel. Lenne kedvem mindent elhajítani és elmenni egy lakatlan szigetre. Csak pár napig.




Kicsit fordítva élünk április közepe óta. Míg más hét közben, én hétvégén dolgozom. Míg más nappal, én éjszaka - mikor elégedetten a másik feledre fordulsz szombat hajnalban, mi kelünk és irány a stúdió, hogy minden frissen készüljön el. Csinálom az utolsó simításokat, készülnek az utolsó pillanatos apróságok, kerülnek a szalagok a csokrok szárára. Képeket lövünk, ahol mindig karikás  a szemem... Aztán  dobozokba pakolás, autóból ki - be százszor. Kicsit vándorcigány életmód. Állandóan cipelek valamit, nincs olyan hogy ne megrakott dobozokkal induljunk  el otthonról,  a stúdióból - szerintem a szomszédok azt gondolják van egy fekete lyuk egy másik univerzumba nyíló kapu, ahová ezt a rengeteg mindent visszük, vagy ahonnan hozzuk. Aztán indulás az épp aktuális helyszínre, onnan pedig vissza. Másnap bontjuk le a dolgokat és jön a rendrakás - vissza minden a  megszokott helyére aztán kezdődik minden elölről. Annyira megszoktuk már, annyira természetes, de mégis néha a nagy rohanás közepette egy pillanatig megállok és elcsodálkozom. Mennyire abnormális. A múlt hétre teljesen elfogyott az energiám, kevésbé érzem szórakoztatónak ezt a vádorcirkuszt. Zsörtölődve keltem és megőrültem a sok boldog embertől mindjártpéntekittahosszúhétvégejuhúúú.



Mivel nekem a hétfő kedd a hétvége, muszáj lenne megtanulni pihenni, kikapcsolni ilyenkor. Kibírni nem email-t nézni. Feltöltődni az előttem álló újabb nagy napra. Így kérlek kedves menyasszonyok bocsássátok meg nekem, ha  innentől nem veszem fel a telefont és nem válaszolok rögtön a levelekre.
 Kérlek ne gondold, hogy ez panaszkodás volna... 
Francba egyáltalán nem az. Ezek a virágos bajok - amire gyógyír egy kis pihenés.



Korall pünkösdi rózsa - mennyei igaz? Szeretem ezt a színpalettát.A korall rózsaszínnel, kicsit frissebbnek valahogy modernebbnek látom... Minden alkalommal ugyanúgy meglepődöm, hogy mennyire  lenyűgöző, azt gondoltam egy idő után megszokom és közömbösebb leszek iránta, de nem. 




A képeken apró dolgok, amik elégedetté tesznek.

- csodás új  szerzemények a zöld dunsztosüveg és a kis barna szögletes
- friss, eperlekváros palacsinta
- mini pozsgások az ablakban
- virágzó clematis a teraszról
- élővirág- mintás ágynemű
- friss levendula a kispárna huzatba rejtve
- új kék üvegcsék - annyira a tengert juttatják eszembe, titkos kis palackok rejtélyes     
 üzenetekkel...
- óriási 80-cm es szarkaláb 
- pünkösdi rózsa teljesen kinyílva
- több száz szál friss virág csütörtök este a stúdióban
-végre vége a sulinak, így nem kell állandóan korán kelni - édes lusta ágyban töltött nevetős    reggelek jönnek
- végre szabad hétvége hosszú, hosszú hetek óta először