Hiányoznak a virágaim, tudom ez furcsa. Szeretek gyönyörködni bennük, megszagolni, megérinteni őket. A boltban, valahogy napközben feltöltődöm a sok poros színnel, illattal. Teljesen el vagyok veszve ilyen hosszú idő elteltével, nélkülük. Hiányzik a szememnek az a magától értendő szépség.
Néha, észre veszem magamon,hogy kicsit gonosz vagyok és mohó - Ha megtehetném egész nap csak gyönyörködnék, nem adnék el egy szálat, senkinek sem. Mindig van a kötegben egy kettő ami különösképp gyönyörű. Ma ez a kis gonosz.
Szemtelen, sötét, szeszélyes virág. Lehetetlen nem észrevenni. Megosztó. Vagy odáig vagy érte, vagy egyáltalán nem látod szépnek.
Ambivalens érzés. Mikor megfojtanád a másikat, mert az őrületbe kerget, de közben akkor is szereted.
ANEMONA - Én így szeretlek!